SeminariumCentrale

Padre Pio és az Oltáriszentség:

A világon semmiért se hanyagolja el a mindennapi szentáldozást! Megvetéssel nézzen minden kételyre, amely ezzel kapcsolatban megtámadja... Amíg az ember nem biztos abban, hogy súlyos bűnt követett el, nem kell távol tartani magát a szentáldozástól.

Padre Pio a legcsekélyebb hanyagságot sem tűri el az Eucharistiát megillető tiszteletben. Az "éppen csak" módon végzett térdhajlítások, az olyanféle gyors "látogatások, melyek tisztelik a szenteket és megfeledkeznek a Királyról", a tabernákulum előtti kevésbé korrekt magatartás: mindez az ő szemében súlyos sérelmet jelent a valláserkölcsre, de az "isteni foglyot" megillető szeretetre nézve is.

* * *

Ó Jézusom, add nekem a te erődet, mikor szánandó természetem fellázad a bajok ellen, melyek fenyegetik, hogy szeretettel fogadhassam földi számkivetésem gyötrelmeit és szorongatásait. Minden erőmmel csatlakozom érdemeidhez, fájdalmaidhoz, vezeklésedhez, könnyeidhez, hogy veled együtt dolgozhassam az üdvösség művén, és legyen erőm menekülni a bűntől mint a halálküzdelmednek, véres verejtékednek és halálodnak egyetlen okától.

Rombold le bennem mindazt, ami visszatetsző előtted, és a te szent szereteted tüzével nyomd szívembe minden szenvedésedet. Karolj át olyan bensőségesen, oly erős és édes öleléssel, hogy soha ne hagyjalak egyedül kegyetlen gyötrelmeidben.

Csupán egyetlen pihenőt kívánok: a te Szíveden. Egyetlen dolog után áhítozom csak: részt venni szent Haláltusádban. Bárcsak megrészegülne lelkem véredtől, és táplálkozna fájdalmad kenyerével. Ámen.

Ha az ördög mozgolódik, annak a jele, hogy nincs megelégedve. Inkább az nyugtalanítson bennünket, ha csendben van.

* * *

- Padre, én nem hiszek Istenben!
- Isten azonban hisz benned, fiam.

* * *

- Padre, én nagyon sokat vétkeztem, nekem már nincs reményem!
- Fiam, Isten szüntelenül nyomában van a legmakacsabb lelkeknek: te túlságosan sokba kerültél Neki, mint hogy magadra hagyjon.

* * *

A szeretet minden erénynek a királynője. Amint a nyakláncon egyetlen szál tart össze minden gyöngyszemet, éppígy a lelki életben valamennyi erényt a szeretet egyesít. Ha a szál elszakad, a gyöngyszemek szétszóródnak, így ott is, ahol nincs szeretet, az erények elforgácsolódnak és összesorvadnak.

* * *

A könyvekben keressük Istent, az imádságban megtaláljuk Őt!

* * *

Padre Pio imái (1924 előtt):

Mikor érzéstelenítés nélkül két órán át műtétet végeztek rajta, így imádkozott:

- Bocsáss meg nekem, Istenem! Sohasem ajánlottam fel neked semmit, ami értékes lenne, s most, mikor ezt a kis alkalmat adod nekem, alaptalanul panaszkodom! Mi ez ahhoz képest, amit Te szenvedtél el a kereszten! Istenem, bocsáss meg nekem.

* * *

Isteni Lélek, világosítsd meg értelmemet, és lobbantsd lángra szívemet, mialatt Jézus szenvedéséről elmélkedem. Segíts, hogy behatoljak a szenvedésnek és szeretetnek ebbe a misztériumába, ahol Istenem - emberré válva - szenved, haláltusáját vívja, és meghal értem.

* * *

Az Örökkévaló, a Halhatatlan lealacsonyodik, hogy egy soha nem hallott vértanúságot, a becstelen halált elszenvedje a keresztfán, szitkok, gúnykacaj és gyalázat közepette csupán azért, hogy megmentse saját teremtményét, aki sértésekkel halmozta el, és aki a bűn sarában fetreng.

* * *

Az ember megízleli a bűnt, Isten pedig a bűn miatt szomorú egészen a halálig; egy kegyetlen haláltusa borzalmai késztetik arra, hogy vért izzadjon...

Nem, semmiképpen sem tudok behatolni a szeretetnek és a fájdalomnak ebbe az óceánjába anélkül, hogy kegyelmed, ó Istenem, ne segítene! Nyisd meg számomra a bejáratot Jézus Szívének legbensőbb mélyébe, hogy ott részt vehessek a keserűségben, mely Őt az Olajfák kertjébe vezette, a halál közvetlen közelébe, és vigasztalhassam rendkívüli elhagyatottságában. Bárcsak egyesülhetnék vele, aki Atyjától és saját magától is elhagyatottá vált, hogy vezekelhessen vele együtt!

Mária, Fájdalmak Anyja, engedd, hogy kövessem Jézust, és meghitt közösséget vállaljak Szenvedésével és a te bánatoddal!

Őrangyalom, vigyázz valamennyi lelki képességemre, melyeket a szenvedő Jézusra irányítottam, hogy soha el ne szakadjanak tőle...

* * *

Ó Jézus, szívemet döbbenet fogja el, mikor arra a szeretetre gondolok, mely téged Szenvedésed felé siettet! Megtanítottál bennünket, hogy nincs nagyobb szeretet annál, mint ha az ember életét adja azokért, akiket szeret. Íme, most azon a ponton vagy, hogy szavaidat példáddal pecsételd meg.

* * *

Ó Jézusom, panaszaidtól meghatódva hány nemes lélek marad veled az Olajfák Kertjében megosztván keserűségedet és halálos szorongásodat! A századok folyamán mennyi szív válaszolt nagylelkűen hívásodra! Bárcsak megvigasztalnának, és megosztva szorongásodat együttműködnének Veled, az üdvösség művében! Bár én magam is köztük lennék, s legalább egy keveset könnyíteni tudnék terheden, ó én Jézusom!

* * *

Jézusom, mily nagy az a kín, melyet szorongástól ellepett Szívedben olvasok. Látom, amint sebzett szívvel visszahúzódol tanítványaidtól. Bárcsak adhatnék Neked valami vigasztalást, bár könnyíthetnék egy keveset terheden. De nem lévén képes semmi egyébre, sírok melletted. Szeretetem és bűnbánatom könnyei egyesülnek a Te könnyeiddel. Így hatolnak fel az Atya trónusáig, hogy esdekelve kérjék Őt, érezzen szánalmat irántad, és az iránt a sok lélek iránt, akik a bűn és a halál álmába merültek.

* * *

Isteni Vér, te ellenállhatatlanul törsz fel Jézus Szívéből, kicsordulsz minden pórusából, hogy ezt a szerencsétlen, hálátlan földet tisztára mossad. Engedd nekem, hogy összegyűjtselek, legdrágább Vér, különösen ezeket az első cseppecskéket. Szívem kelyhében akarlak megőrizni. Megcáfolhatatlan bizonyítéka vagy Te annak a Szeretetnek, mely egyedülálló, mely kiömlésre késztetett. Meg akarok tisztulni benned, ó igen drága vér! Meg akarok tisztítani minden lelket, melyet a bűn beszennyezett. Fel akarlak ajánlani téged az Atyának.

* * *

Jézus! Ne válasszon el tőled semmi: sem élet, sem halál! Ha egész életem folyamán véghetetlen szeretettel csatlakozom szenvedéseidhez, megadatik majd nekem, hogy a Kálvárián veled együtt haljak meg, és veled együtt menjek föl a Dicsőségbe. Ha követlek téged a kínokban és üldöztetésekben, egy napon majd méltóvá teszel arra, hogy az égben színről-színre látva szeresselek, és hálát adva, örökké zengjem dicséretedet kegyetlen Kínszenvedésedért.

* * *