SeminariumCentrale

"...béke volt bennem!"

Óra Krisztiánnak hívnak. Jelenleg harmadéves papnövendék vagyok a Központi Szemináriumban.
Hivatásom történetéből egy eseményt szeretnék kiemelni. Ez pedig nem más, mint amikor a felismert hívást az ember kimondja önmagának. Úgy érzem a legfontosabb és talán a legnehezebb is.

A káplán atyámmal, Gábor atyával mentem el a Győri Szemináriumba egy nyílt napra. Ez azt jelenti, hogy egy vasárnapi napon az érdeklődők egy jó időt eltölthetnek a kispapok között, ismerkedhetnek a szemináriumi élet rendjével és mikéntjével. Ez már nem az első alkalom volt számomra, hogy ilyenen részt vettem. Azonban hazafelé úton történt egy olyan, ami a korábbi látogatásokkor nem. Gábor atya azt kérdezte tőlem, hogy miért nem akarok elmenni most kispapnak, mi ennek az akadálya. Erre én nem tudtam semmit sem mondani. Egyszerűen föltettem a kezem és megadtam magam. Nem volt indokom. Győzött az Isten! Csak valakinek a megfelelő időben meg kellet kérdezni, ilyen egyszerű az egész. Ha Gábor atya nem kérdez rá, akkor lehet. hogy most történelmet tanulnék az egyetemen.

Mikor késő este kiszálltam Gábor atya kocsijából hatalmas öröm, meghatódottság és béke volt bennem. Ahogy tudtam megpróbáltam ezt a szüleim elől eltitkolni és igyekeztem magányba vonulni. Végül is a fürdőszobában tört ki belőlem az a hatalmas feszültség, ami már évek óta bennem lapult. Sírva fakadtam, nagy forróságot éreztem a szívemben és kitörő örömmel ismételgettem: Pap leszek, pap leszek...! Ez egy tiszta, valóban Isten közeli élmény volt számomra, mindmáig kísér és részemmé vált.

Úgy érzem én egy kicsit talán féltem korábban IGEN-t mondani Isten hívására. Azonban látjátok, Ő mindig megtalálja a megfelelő pillanatot és a megfelelő embereket, hogy ezt kinek-kinek tudtára adja. Legyetek tehát éberek és mindig legyetek résen!